A Rozmárnak egyáltalán nem új jelenség a reflektorfény és a vörösszőnyeg – mondhatni az anyatejjel szívta magába ezt a világot. Papája rengeteg hangszerrel ismertette meg, így a zeneiségét tőle örökölte. A sztárság viszont nem jött egyik pillanatról a másikra, színházról színházra járt, így ismerték meg az emberek. A Rozmár mindent elért az életben, amire vágyott, csupán egy álma vár még arra, hogy valóra váljon.